Na, szóval!
Okos, meg ennél is okosabb történészek, filozófusok, politológusok, kommunikátorok és mindenki aki él és mozog élénken vitatja a kérdést. Merő rosszindulat csak tőlem, hogy úgy érzem, mindig a legjobban fizetettek jönnek/jöttek jól ki a vitából, valahogy mindig nekik van igazuk - a hivatalosan elfogadott álláspont szerint.
Nem ia akarnék én ebbe a vitába beleszólni, ha nem érezném a bajok ostorcsapásait a saját bőrömön is, és nem látnám a környezetem mindennapos embertelen küzdelmeit a megélhetésért, ami inkább hasonlít a hálóba került hal vergődéséhez, mint az emberhez méltó élethez...
Meg azért sem akarnék én ebbe belepletykálni, mert ki vagyok én, hogy olyan kiművelt fők eszmecseréjébe üssem az orrom, akik tudományos megalapozottsággal boncolgatják a kérdést - mind ezidáig eredményelenül...
DE! Tegnap este néztem egy filmet az ATV-n. Dokumentum film volt, nagyon színvonaslas, Ferdinánd Porsche és Ferri Porsche életéről, munkásságáról szólt. (Történetük ITT olvasható. Katt.)
Természetesen szó esett a filmben arról is, hogy Ferdinánd Porshe a szakmai siker érdekében kollaborált egy diktátorral, akit Adolf Hitlernek hívtak. Mikor erről beszélt a narrátor, elhangzott a következő mondat: "Hitler a kezdetek kezdetén munkát, kenyeret, méltóságot ígért a német népnek..."
Ennél a mondatnál hirtelen, reflex-szerűen beindult az agyam, amit egyébként már jó ideje a konyhára, receptekre, család ellátására, a lehető legjobb túlélési megoldások, trükkök, tippek és fortélyok megtalálására kapacitáltam.
Kötelességem elmondani, gyűlölöm a fasizmust, hasonlóképpen Hitlert, akinek nevéhez a világtörténelem legkegyetlenebb korszaka kötődik. Jártam Aushwitzban, láttam a gázkamrákat, a barakokat, a sírgödröket, a halomba hordott emberi hajtömeget... Érdekes számomra a legemlékezetesebb, legszörnyűbb élményt ott, a lépcsők jelentették. A lépcsők.... Mikor néztem a közepükön lévő mélyedéseket, amit a nap mint nap fel, le vonuló halálraítéltek jártak be a betonba, szinte megelevenedett a szemem előtt az ott élő rabok hosszú sora, fel és le hurcolt reménytelensége... Ha erről hallok, mindig ez a torokszorító kép ugrik elém, s alig, alig hagy szabadulni...
Hogy miért akadtam meg reflexszerűen ennél a mondatnál? "Munkát, kenyeret, méltóságot ígért.."
Ez volt a három hívó szó, amire Hitler mögé sorakoztak milliók a XX. században - tudjuk mi lett a vége...
Ma, a XXI. században a rendszerváltó okosok azt találgatják, miért törhet előre újra a fasiszta ideológia Magyarországon - hiszen mi idehoztuk a demokráciát, a szólásszabadságot, megnyitottuk a határokat...
Igen, csak közben a néptől elvették a munkát, a kenyeret és azt, ami még ennél is fontosabb, a MÉLTÓSÁGOT!
Az elmúlt huszonöt év alatt szitokszóvá vált a politikai közéletben a populizmus, soha nem látott gőggel és undorral röppen ki a megmondó emberek szájából a minősítés: "ez amolyan PROLI" tempó...
Pedig hol van már a szadeszes Pető Iván, aki a szocializmusban felnőtt emberek sokaságát "Homo Kádárikusznak" aposztrofálta, egy a Magyar Narancsban megjelent publicisztákájában és még nagyon jópofának is érezte magát, hol van Kóka János, aki az egészségügyi megszorításokkal kapcsolatos kisemberi kétségeket lazán így rendezte le: "A békákat sem szokták megkérdezni, hogy lecsapolhuk-e a mocsarat..." - s ennek ellenére (vagy éppen ezért) Gyurcsány Ferenc "baloldali" mioniszterelnök gazdasági miniszterré választotta? Jó húzás volt. El is jutottunk az öszödi beszédig, majd a miniszterelnök lemondásáig... Pedig ő is szegény sorból, ha úgy tetszik proli sorból emelkedett fel, a miniszterelnöki bársonyszékig... Jött helyette (igaz rövid időre, Bajnai Gordon, s ígérte "Fájni fog.." Fájt is! Nagyon fájt! Négy millió embernek, a szegénységi küszöb alatt bizony nagyon! Maradtak helyettük a hajdan panelpatkányozó fideszesek...
Volt ám csodálkozás, mikor a nép, a birkanép - jobb híján - Orbán Viktorra szavazott és a két ifjúkori politikai ellenfél helycserére kényszerült...
A kétfrontos harc itt aztán meg is rekedt. A Fidesz felöl Gyurcsány az oka a nép minden nyomorának (á, nem a gátlástalan egymáskozti osztogatás és a magyar nép jobbulásának lesz@rása, á' dehogy!) - a gyurcsányisták felöli variáció: Orbán 'eci, jól mondja a Simicska! Üssétek Orbánt, hagy fájjon! Csak erről szól a politikai kommunikáció, na meg arról, hogy "minden amit teszünk jogszerű, mi már csak tudjuk, mi hozzuk a törvényeket" - a'la Fidesz.... "és a nép, a birkanép még mindig nem mozdul, nem zavarja el Orbánt a büdös prolija" - a'la gyurcsányisták. A magát baloldalnak nevező maroknyi maradék MSZP meg az ilyen, olyan liberális, kommunista formációk szóvívői azon veszekednek, hogy ki a nagyobb hülye a komcsi, vagy a libero...
A nép meg keresné a munkáját, a kenyerét és a MÉLTÓSÁGÁT!
Azt a méltóságot, amit a Kádár rendszerben lett légyen bárhol a helye, megkapott...
Hát, innen kérem a panelből ez a nagy büdös helyzet... Egyszerű, mint a faék (mondanák a nagyeszű megmondó "balosok"). És milyen igaz: valóban az!
Minek erre 4,4 milliárdot kifizetni a Nézőpont Intézetnek, ahelyett, hogy szakmunkásképzésre költenének, ugyanis 25 év elegendő volt ahhoz, hogy kiöregedjenek, kihaljanak a jó kezű, nagy tudású villany-, és gázszerelők, szerszámkészítők, agrár szakemberek, a teherautó sofőrök, a képzett ápolónők, a védőnők... Hiányzik a mindennapi életünkből egy teljes szakmunkás generáció, a huszonéves fiataljaink nagytöbbsége megy a lecsóba, vagy befullad a külhoni pizzafutárkodásba, takarításba, bébyszitterkedésbe...
A rendszerváltás, mint olyan, innen alulnézetből, bizony gellert kapott...
...s a magam részérők inkább kapnám vissza (hibái ellenére is) a Kádár rendszertől kapott munkát, kenyeret, de legfőképpen azt az öntudatot, amivel feljebb emelkedhettünk, sokan százan, ezeren....
Fel egészen egy emberi, méltó életig...
Lehet ezt nosztalgiának, demagógiának, ostoba locsogásnak nevezni, de az én fejemben még mindig ott motoszkál az a mondat: "Munkát, kenyeret, méltóságot..." - nem szeretném, nagyon nem, ha ezt egy olyan diktátor ígérné újra a fiataljainknak, aki eszmeiségében hasonlít Hitlerhez.
Viszont nagyon, de nagyon szeretném, ha valaki más okosabb, empatikusabb, nemcsak a szerzésért, a szerzésnek, gazdagodásnak élő ember ígérné a magyarságnak ugyan ezt...
Vajon meddig reménykedhetünk még??????? Mert bizony már nemcsak a levegő forró a nyári napmelegtől, ég már a talpunk alatt a talaj is...
Orsazágunk háza éjjel:
Országunk háza, nappal - madártávlatból:
Az írás ITT is olvasható: (katt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése