2016. május 9., hétfő

Fischer Iván vs. Fradi Sas


A Ferencvárosi Torna Klub kabala figurája, a Zöld Sas





Fischer Iván, a Budapesti Fesztivál Zenekar vezetője, karmestere
   
                                                            *****

Az májusi hétvége szombatját, a kellemes idő mellett két figyelemreméltó, komoly társadalmi érdeklődésre is számot tartó esemény tette emlékezetessé. Ezen a napon, május 7-én került sor a focit imádó nagy számú közönség érdeklődésével kísért magyar kupa döntőre, a két örök rivális az Újpest labdarúgó csapata és a Ferencvárosi Torna Club között.


A másik nagy esemény egészen  más kultúrát szerető közönséget vonzott, ugyanis a Budapesti Fesztivál Zenekar, Fischer Iván Kossuth díjas karmester vezetésével flashmobot rendeztek a város szívében, a Vörösmarty téren. 


Kérdezhetné bárki, hogy jövök én ahhoz, hogy ezt a két merőben különböző eseményt összekapcsoljam és egy lapra hozzam? A társírásra két kiemelt hír adott okot. Köztudott, hogy a fővárosi közgyűlés megszavazta azt a csökkentést, ami arról rendelkezett, hogy a Fischer Iván vezette BFZ (Budapesti Fesztivál Zenekar) eddig kapott éves támogatását, 260 millió forintról 60 millióra csökkentse. A világhírű zenekar karnagya természetesen nem hagyta szó nélkül a megvonást, nyílt levélben és különböző sajtóorgánumokban is hangott adott nem tetszésének. Tarlós István, Budapest főváros első embere, polgármesterének meg ez nem tetszett, ő is elmondta az ehhez kapcsolódó érveit. Szerinte a támogatás, akkor is támogatás, ha jóval kevesebb, mint amennyi eddig volt. Viszont, minden támogatásnak örülni kell, mert előfordulhat az is, hogy egyáltalán nem kap valaki támogatást. A csörte kettőjük között folytatódott, mert a BFZ vezetője erről így vélekedett:
"Egy modern, jól átgondolt támogatást attól érdemes függővé tenni, hogy az mennyi hasznot hoz a társadalomnak. A tegnapi The Times úgy fogalmazott, hogy a BFZ több ismertséget szerzett Budapestnek, mint az összes többi kulturális szervezet. Ez szerintem túlzás, de az vitathatatlan, hogy mi Budapest jó hírét szolgáljuk évtizedek óta, és ennek hasznossága mérhető. Azt a látszatot kelteni különféle számok összeadásával, mintha mi úsznánk a pénzben, egyszerű hangulatkeltés a Fesztiválzenekar ellen. Nem úszunk a pénzben. Jól meg kell fizetnünk muzsikusainkat, mert sze­retnénk itthon tartani a legtehetségesebbeket, de ez nem könnyű feladat, mert vonzzák őket azok a nyugati zenekarok, amelyeknél a támogatás a miénk többszöröse. " (idézet nol.hu) " 
 Ezek után olvastam az újabb hírt, miszerint:

"A magyar futballt gyökeresen megváltoztató tervet eszelt ki a miniszterelnök, aki úgy véli, a fővárosi zöld-fehérekből és a székesfehérváriakból a Bajnokok Ligája csoportkörébe rendszeresen bejutó gárdát kell faragni."
"Orbán Viktor meghódítaná az európai focit, ennek érdekében pedig évi tízmilliárd forintra emelné a Ferencváros és a Videoton költségvetését, ami több mint a triplája lenne a jelenleginek. A lépésre azért van szükség a bajnok és az ezüstérmes együttesnél, mert a kormányfő eldöntötte: évről évre a BL-csoportkörben akarja látni az FTC-t, vagy a Vidit." (idézet: rangado.hu)

Ahhoz gondolom, nem kell túlzottan magas matematikusi végzettség, hogy valaki ki tudja számolni, hogy forintban mennyi a különbség 10 milliárd forint és 260 millió forint között. Ahhoz azért már marketing szakemberek kellenének, hogy pontosan  kiértékeljék, mi az ami erőteljesebben növelné Magyarország imázsát a világban, minek van nagyobb reklámértéke a nemzetközi piacokon, s milyen ügy támogatása jelentene nagyobb pénzügyi és erkölcsi "hozamot" kis hazánknak.
A tényeket ismerve egyelőre, úgy áll a helyzet, hogy a Budapesti Fesztivál Zenekar a világelsők között van, ismert és szeretett. A Ferencvárosi Torna Club és a Videoton foci csapata egyelőre nem az élvonalban halad.
Igaz, az egyik támogatást (a BFZ-ét) a főváros adja, a másikat a kormányzat. A kalap, ahonnan ez a pénz kikerül, közös, úgy hívják: állami költségvetés. Ezt pedig az adófizetők és tisztességesen adózó és működő nagy- és kisvállalkozások töltik fel.

Persze, ezen a két területen kívül még számos más helye lenne a millióknak, csak, hogy a legfontosabbakat említsük: az egészségügy, oktatásügy, a gyermekétkeztetés, a mélyszegénység és sorolhatnánk...
De pillanatnyilag most a komolyzene és a futball támogatása áll szemben egymással...

A Fradi alaposan készül a nemzetközi megmérettetésre. Élő sast szerződtetett a mérkőzések előtti röptetésre, tervezik a pályán sasröptető kialakítását és majdan fiókák nevelését is...  
De, minden kezdet nehéz. A jelenlegi csapadékos időjárás nem kedvez a madárnak, mert ilyenkor kevesebbet tud repülni. A tavaszi szezonra való felkészülést január végén kezdte meg. Akkor már a meccsek előtti repülésekre készülnek.

A sas kiképzője, személyi edzője, Szabó László így nyilatkozott a klub honlapján:
"A mezei nyúl-szezon decemberben ért véget, most már nehezebb dolgunk van a vadászattal. Ebben az időszakban a rókára lehet vadászni, amiben jelenleg a Fradi Sas a tapasztalatszerzés időszakát éli. Az ő életében egyébként is a sportmunka az elsődleges, ezért a sérülésveszélyes helyzeteket igyekszünk kerülni. A kondíciója és a fejlődése miatt viszont fontos számára, hogy megízlelje a vadászat ízét is. Egyelőre azért is jutalmat érdemel, ha jól megkerget egy rókát."





Szép ez az élő Fradi sas, szó se róla.
Ügyes is.
Egyelőre úgy tűnik, alaposan lekörözte Fischer Ivánt.....

(fotó: mno.hu8, fradi.hu, videók: youtube)

2016. április 19., kedd

A százéves királynő haza vágyik

Felröppent a hír, hogy a máig leghíresebb magyar szépségkirálynő, századik évébe lépve haza vágyik... Százévesen már csak egyetlen vágya van, magyar földön élni, s magyar földben megpihenni...
Hogy ki ő? Tessék nézni, fénykorában:





Gábor Zsazsa, aki 1917. február 9-én született Budapesten. Valójában, Gábor Sáriként anyakönyvezték,  Gábor (Grün) Vilmos és Kende Jolie második kislányát. Nem Sárának, nem Saroltának, hanem így Sárinak, mert az édesanyja rajongott a kor ünnepelt színésznőjéért Fedák Sáriért. Ha a mama kislánya születésekor arról álmodozott, hogy gyermekéből színésznő lesz - akkor bizony nagyon jól álmodott! Mert a középső lánya, Zsazsa-Sári annyira színésznő lett, hogy még csillagot is kapott a nagy hollywoodi sztárok között a Hollywood Walk Fam-on - eddig egyetlen magyar származású színésznőként! Bár, sokan nem annyira színészi tehetségének és játékának tudják be hírnevét, látványos sikereit. hanem inkább zűrös-zajos magánéletének, amit nagy csinnadrattával végig a nagy nyilvánosság előtt élt. A műértő kritikusok nem is annyira híresnek, mint inkább hírhedtnek tartják kilenc házassággal, rendőr veréssel, vélt és valós lopásokkal tarkított életét. De vélekedjenek róla bárhogyan is az emberek, egy biztos: rekordokat döntögetett és nem sokan tudták őt legyőzni ha nagyon el akart érni valamit.


- Pedig volt, aki megelőzte - mondja Köves József író, aki a magyar szépségversenyek történetét kutatva írta meg az Elfelejtett királynők című könyvét (ami az idei Ünnepi Könyvhéten jelenik meg), az első 1929-es szépségkirálynő választástól kezdve 1957-ig. - (mert ezután 1985-ig - melyen a tragikus sorsú Molnár Csilla nyert -nem volt országos verseny)
- Gábor Zsazsa, akkor még Gábor Sáriként először, az 1933-as szépségkirálynő választáson indult 17 évesen. Akkor nem ő lett a királynő, hanem egy szegény családba született áruházi eladónő, Gál Júlia. (A Filmhíradó is tudósított már a Miss Magyarország választásról, a felvétel ITT látható) Az ő története is volt majdnem olyan regényes, ha nem is olyan eseménydús, mint a három évvel később, 1936-ban királynővé választott Gábor Zsazsának. Az országosan, sőt mondhatnánk úgy is, Európa szerte kiemelkedően rangos társasági eseménynek számító szépségkirálynő választást, a korabeli legnépszerűbb képeslap, a Színházi Élet szerkesztősége hírdette meg. Ők bonyolították a rendezvényeket, s folyamatosan tudósítottak a nagy érdeklődéssel kísért  eseményekről, ami nem ért véget itt Budapesten, mert a mindenkori magyar szépségkirálynő résztvett az Európa legszebbje versenyen is. . Így látta meg az újságban egy magyar származású, Chilében élő fiatal és gazdag földbirtokos Gál Júliát, a kis áruházi eladónőt. Budapestre hajózott és a Színházi Élet szerkesztőségébe ment megkérni a lány kezét, mert abban a lapban látta meg először élete szerelmének képét. A találkozásuk igaz szerelemmé vált, majd házassággal végződött, mint a szép, szerelmes lányregényekben. Bár közben kiderült, hogy a gazdag fiatalember csődbe ment, aztán végül még sem. Majd Gál Júliát beperelte kártérítésre az az asszonyság, aki állítólag anyagilag támogatta abban, hogy ruhákat vehessen, taxival járhasson, egyszóval rangjához méltóan tehessen eleget azoknak a meghívásoknak, amiket az elittől kapott - mondja Köves József. Az író Elfelejtett királynők című könyvéből más érdekességeket is megtudhatunk a hajdani szépségkirálynőkről. Például, hogy 1931-ben Tasnády Fekete Mária lett a szépek szépe Magyarországon. Ő nem hollywoodban csinált színészi karriert, hanem Berlinben, Duday Brunó segítségével, aki az UFA filmgyár magyar származású producere volt, s nemcsak szerepeket adott a szépségkirálynőnek, hanem feleségül is vette. A házasságuk válással végződött, mert Márai Sándor öccse, Radványi Géza filmrendező belehabarodott az asszonykába és a férjétől kérte meg a kezét. Az férj, először filmötletnek hitte az "asszonykérést" - de miután kiderült, hogy igaz, beleegyezett...
Természetesen szó van a könyvben az 1936-os legszebb magyar lányról, Gábor Zsazsáról is, akinek harmadszori nekifutásra, húszévesen sikerült királynővé válnia a legszebbek között. Igaz, ő jutott a legmesszebbre - egészen Hollywoodig, az amerikai elnökök barátságáig.  Most már tudjuk, egy dologban  vitathatatlanul övé lett az elsőség az életben: közel száz évet csak neki sikerült megélnie... A kalandos élet után most már a matuzsálem korú királynő is haza vágyik, Magyarországra, aminél nincs szebb, szerethetőbb sehol a világon...
Erről egy néhány évvel ezelőtti interjúban is beszélt...





Jelenlegi férje, Frédéric von Anhalt herceg, aki immár 30 éve társa Gábor Zsazsának, szeretné teljesíteni felesége utolsó kívánságát. Úgy nyilatkozott, ha az évek óta ágyhoz kötött színésznő egészségi állapota lehetővé teszi, haza hozza őt Budapestre...
Bízzunk benne, hogy sikerül.....

(foto: google, nlcafe, video: youtube kicsiskip feltöltése)

(Az írás az origo.hu, reblogján is olvasható!)

Kommentek
Még nem érkezett komment.

tiki-taki

A világ - színesben...

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek

Nincsen még hozzászólás



2016. március 26., szombat

Boldog Nyuszit!



Kedves NolBlogos Barátaim és mindenki!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket (főleg nagyon vidámat) kívánok!






 


2015. augusztus 31., hétfő

Jég, napfénnyel

Nem lesz ugri-bugri?????
El sem akartam hinni, hogy felmentést kapok a nagy karácsonyi futkosásból a konyha és a nappali között. Móni, az új kislány ragaszkodott hozzá, hogy ő készítse el a narancsos sült kacsát. Nem kellett neki nagyon erőszakoskodnia, ahhoz hogy egy laza kézmozdulattal a konyha felé irányítsam: - Tied a pálya angyalkám! Tettem ezt azért is, mert bizony, a karácsonyi sütés-főzéssel aratott siker babérleveleinek súlyát már elég nehezen cipelem. El vagyok én már anélkül is, békében magammal... mondjuk a család azért már nem annyira. A halászlé, a majonézes krumpli meg a párolt káposzta - a kacsához járó "sallangok" ugyan még mindig rám vártak, de azt el lehetett készíteni előző nap is, így az ünnep nekem is ünnep maradt. Beszélgetős, borozgatós, lötyögős... Ráadásul Móni még a halszeletek kirántását is bevállalta, addig, amíg a kacsa sült a sütőben. Azért tegyük hozzá, akárkit nem engednék be a konyhámban, de Móni az új kislány szakácsnak tanult s ráadásul, olyan hóvirág-ibolya meg orgona friss szellővel rafináltan kevert tavaszi illata van, ami nagyon, de nagyon szerelem gyanús.... csak úgy szórja a szikrákat a fiam felé, ha összeér az aurájuk.
Így hát mi sem természetesebb, mint hogy az ünnep első napján délelőtt megérkezett Móni, meg az édesapja, hogy velünk töltsék a karácsonyt. Az ifjúság kivonult a konyhába, én meg Józsi apuka (akit akkor láttam először) beültünk a nappaliba egy üveg tokaji és Gréti vizsla társaságában. A kezdeti "szép a fa.. igen... még illata is van... igen..a girlandok is szépek... igen... nálunk, szegény anyáméknál még árvalányhaj is volt.... Jajjjj! Az elő ne jöjjön még egyszer - zökkentettem ki a beszélgetést udvarias medréből (talán a bor hatására) úgy szúrt, hogy még januárban is vakarództunk tőle! - Mi is! - csillant fel Józsi apuka szeme, az ismerős emlék hatására. - Nekem a legkedvesebb ajándékom a korcsolya volt karácsonykor - meredt a régmúltba a tekintete. - Neked is???? - nyitottam tágra a szemem. Innentől már helyén is volt a beszélgetés. A kurblis kori! A bakancsra csatolós! ..amit kulccsal kellett a talpra tekerni... De csak bőrtalpú bakancsra lehetett! - így Józsi - Igen! A fránya kori kulcs meg évről évre elveszett... - Ezért kellett mindig új korcsolyát venni! Pedig a hossza állíthatós volt... Na, a kulcs miatt nem kellett! Azt kint a Műjégen valaki mindig adott  kölcsön.. Ja! Jobb esetben ingyen, rosszabb esetben meg öt sült gesztenyéért...



Gyorsan kerekedett a történetünk - hiába, na, egy évjárat vagyunk, olyanok, akik félszavakból is értik egymást. Olyanok, akiknek ott a proli negyedben, minden télen csak egy cipője volt. Egy bőrtalpú bakancsa. Józsinak Csepelen éppúgy, mint nekem Újpesten az Arany utcában, a Külső Váci út mellett. Utáltuk fűzögetni. Kisiskolás korunkban fél órával előbb kellett felkelnünk, hogy a cipő időben kerüljön a lábunkra. Ügyetlenek voltak még az ujjaink, meg meredtek is, mert reggelre jócskán kihűlt a lakás, amiben többnyire csak a konyhában fűtöttek a szüleink, lefekvésig. A benne lévő parázs hamar elhamvadt, este. Gond volt a cipőfűzővel is... Rövid életű volt a végén lévő fém, vagy műanyag patent, amivel könnyen be lehetett vezetni a fűzőt a bakancs lyukaiba. A vége kirojtosodott, külön művészet volt végig ügyeskedve fűzögetni a hosszú szárán... Viszont a vastag bőrtalpa kiválóan megtartotta a kurblis korcsolyát, aminek négy fogát kulccsal tudtuk hozzá erősíteni. Hiába no, a múlt század ötvenes éveiben voltunk gyerekek. A Műjégre jártunk, a Városligetbe. Jártunk? Ha tellett a jegyre mehettünk, ha nem otthon maradtunk. De a karácsony másnapja az a jégé volt, az új korival... Ki nem hagytuk volna! Akkoriban más lehetőség nem is nagyon akadt, mint a Műjégpálya a Városligetben. Hosszasan kellett sorba állni, hogy bejuthassunk. Ma már? Lehet válogatni - tudtuk meg a gyerekektől. A mi kerületünkben Óbudán két ingyenes jégpályát is üzemeltet decemberben az önkormányzat. Van aztán a Budai Jégkert, közel a hajdani Moszkva térhez, van a Józsefvárosban is, a Milleniumi Kulturális Központban és Pesterzsébeten, a Jégcsarnok. Korcsolyát mindenhol lehet bérelni óránként 500-tól 800 forintos bérleti díjig. Van büfé, korcsolya élezés, Erzsébeten még hoki oktatás is - igaz gyér érdeklődéssel..
- Hiába, a Műjég az igazi, csak az...  - ábrándozunk ketten, Józsival.

                                         
                                              A Műjég!!!!!!!!!!!!


Hány éve is működik már? - kezdtünk kutatni a neten. Meg is lepődtünk az eredményen: "A Városligeti Műjégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a korcsolyázó tömeg fogadását, mikor is Rudolf koronaherceg ünnepélyesen megnyitotta kapuit. A jégpálya megnyitását az 1869. november 12-én a Duna parti Steingasser (Petőfi) kávéház kártyatermében megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet tette lehetővé, aki hosszas és kitartó közbenjárás után engedélyt kapott a városi tanácstól, hogy a Városligeti tó egy részén minden télen korcsolyapályát alakítson ki, amin a pesti hölgyek és urak díjtalanul élvezhetik a korcsolyázás minden örömét. Az első „korcsolyacsarnokot” a tó partján felállított kéthelyiséges kis fabódé testesítette meg, ami 1874-ben tragikus módon leégett. Ezt követően a városvezetés végleges engedélyt adott az új épület megépítésére, ami pár éven belül fel is épült Lechner Ödön építész keze alól kikerült tervek alapján." - olvashattuk a retrostrori.blogspot.hu-n. "A megnyitó után nagy lendülettel indult útjára a korcsolyások élete. A főépület díszes nagytermében csodálhatta meg a közönség a pazar kilátást. A legalsó szinten működött a korcsolyakötő helység, míg fenn a melegedő és a zenekari terem kapott helyett. Óriási lelkesedés kísérte a korcsolyázást a pestiek között, így a megnyitás utáni hetedik évben felmerült a bővítés kérdése. A kivételes lelkesedést az is indokolta, hogy ekkoriban sehol a világon nem volt még ekkora összefüggő nyitott jégpálya, mint a budapesti Városligeti. 1895-ben Francsek Imre tervei alapján neobarokk stílusú új épületet emeltek, és az építkezéssel egyidejűleg megkezdődtek a tó szabályozási munkálatai is."


                                          Régi koris kép, a kezdetekről




                                          Légifelvétel a Városligeti Műjégpályáról


- Szóval csak a Városligeti Műjégpálya az igazi? - kapta fel újra a mondatot a fiam, miután elfogyasztottuk az igazán remekbe sikeredett narancsos kacsát.
- Ühüm. - bólogattunk mint a vágyakozó gyerekek, egyszerre Józsival. A két fiatalnak összevillant a tekintete:
- Na akkor öltözzetek! Indulás! Lesz egy kis pót ajándék!
...és megérkeztünk! Igen, oda a Városligeti Műjégpályára. Hány éve, mit éve, évtizede nem jártunk ott, se én se a Józsi. Sokat változott, kitatarozták, elegáns teázó is van benne, különféle márkás tea kínálattal, van szendvics is, hideg, meleg, és sütik meg gesztenyepüré.
Nem volt viszont gesztenyeárus néni, aki újságpapírból tölcsérré csavart zacskókban adta a gesztenyét. Öt szem volt a legkevesebb amit vehettünk, 2 forintért... Máig érzem az ízét... Kurblis korcsolyát sem látni, viszont cipővel egybeépített reszelős elejű műkorcsolyát lehetett bérelni bármekkora méretbe. A gyerekek meg is tették, aztán husss, már suhantak is tova a jégen. Mi Józsival nem mertük bevállalni, mert hatvanon túl az ember nem nagyon vágyik egy bokatörésre, na adj Isten egy combnyaktörésre. Gyönyörködtünk a szemben lévő Vajda Hunyad várban, a korcsolyázókban, akik között volt egy idősebb elegáns pár is, akik szépen befésülve kifestve, átszellemült arccal keringőztek a jégen, körbe-körbe, mindegy milyen zene szólt. Néztük őket, aztán mondom Józsinak:
- Te, ezek nem ugyanazok?
- De. Már akkor is itt voltak, mikor mi hatévesen itt botladoztunk. Kortalanok...
S hallgattuk a zenét, mert az most is van, számot is lehet küldeni a legszebb lánynak, a legvagányabb fiúnak, mint a mi időnkben... Aztán teáztunk és tovább gyönyörködtünk, természetesen legjobban a gyerekeinkben.


                                                            Az én napsugaram...



                                                  ...most már van két napsugaram!

Nagyon kellemesen telt velük a késő délután, kora este, meg úgy az egész nap. Nagyon valószínű, hogy ők is jól érezhették magukat, nemcsak mi öregek, mert hazafelé mind a négyen egyszerre énekeltük ordibálva azt a számot, ami ott kint, a Műjégen kúszott a fülünkbe.. annyira, de annyira olyan volt, mintha aranyporral szórta volna be az estét a napsugár, pedig nem is sütött a Nap!



 

2015. augusztus 26., szerda

Gördülő gondolatok

Meghívót kaptam 2015. augusztus 30-ra az Újpesti Városnapokra, ahol a Városház téren este, 19 órakor a Gördülő Tánccsoport lép fel! Élőben látni őket, felejthetetlen élmény lesz!
(A Gördülő Tánccsoport legközelebbi programjai ITT olvashatók!)

Ezért elővettem egy régebbi írásom....

Térdig járunk a farsangban, mindjárt vége a báli szezonnak,  nehogy már megint lemaradjak róla! Így hát úgy gondoltam bálozni fogok. ...és hogy milyen nagyon jól gondoltam, arról a netes kínálat bősége is megerősített! Szinte kimeríthetetlen tárházát találtam a bálok történetének, tippjeinek, fortélyainak - az öltözködés, hagyományőrzés, logó választás, tradicionális szokások, menü sorok, férj fogási trükkök és hölgy hódítási tippek ezerarcú kavalkádjával ismerkedhettem... Mert mint kiderült a bálozás, nemcsak engem érdekelt ennyire, hanem komoly hírlapírók sokaságát is, már több mint száz éve... Igaz, őket elsősorban azért, hogyan, milyen történettel írják össze azt a pénzt, amiből legkisebb lánykájukat is el tudják juttatni, ha nem is a jogászbálra, de legalább a helyi ipartestület estjére...
Éppen a bőséges kínálat miatt döntöttem úgy, hogy ezúttal maradok a magam kis képzeletbeli báljánál, mert a többi csak összezavar. Így aztán első körben a báli ruhámat választottam ki. Ez volt a három legjobb szerintem a kínálatból:



Ez egy kicsit olyan esküvős, igaz! De operabáli nyitótánchoz maga a tökéletesség!




Két klasszikus darab





A csipkés, "kis" fekete! Mindig hódít!
S ahogy az már lenni szokott, a negyediket választottam:
EZZZZZTTT!






Miután a világ legszebb báliruhája már megvolt, nem maradt más hátra, mint utánanézni a kínálatnak a jegyáraknak, a báli protokollnak, a hosszú ruhában való lépcsőn járásnak, a frizura trendnek, az illat divatnak, a sminknek a cipőknek, a műköröm dizájnnak... hirtelen annyi lett a dolgom, így keresgélés közben, hogy meg kellett pihennem. De nehogy időt veszítsek a nagy báli készülődésben, pihenés közben néztem meg a tavalyi Ezüst Rózsa Bál nyitótáncát.... (mint tudjuk, ez a bál lépett a kisebb-nagyobb viharokat kavart budapesti Operabál helyére)

Bizony, bizony ahogy néztem, úgy 6.20 táján mélységesen el kezdhettem volna szégyellni magam, ruhástól, kencéstől, menüstől, műkörmöstől, lépcsőn járkálóstól, frizurástól, ha nem éltem volna magam is át, amit az érez, aki kerekesszékbe kényszerül.
Hogy is történt... Egy hónapos sem volt még a kisfiam, amikor a szülésből visszamaradt gerincsérv egy reggel azzal köszönt jó napot, hogy a bal lábam meg sem mozdult. Szálltam volna ki az ágyból, léptem volna rá - kiestem, mert nem volt mire lépnem... a telefonig még elkúsztam... aztán csak a rideg tények maradtak, a riadt pillantások az orvosok szemében, a kerekesszékből hirtelen nagyon magasra nőtt világ s a nagyon kicsire összeesett ember... meg az egymást kergető gondolatok: ki szalad majd a gyerek után, hogy el ne essen? Ki fogócskázik vele, hogy nevessen? Ki szalad neki gyógyszerért, ha lázas... úristen.. úristen és az úristenit!.. ki segíthet rajtam? - Majd az Apuka!- rántott vissza a valóságba a kezelőorvosom... - Kezdjünk el gyógyulni, dolgozni.... Mindent megtettek értem, amit csak lehetett az ORFI-ban, mindent! Gyúrás, gyógytorna, fürdő, fizio, gyógyszer, mosoly és biztatás... Egy nap megmozdult a lábam középső ujja, aztán szépen lassan a többi... Nekem szerencsém volt, sikerült felállnom a kerekesszékből...

nekik, akik ott a bálban táncolnak - nem... DE! ahogy őket néztem, újra megerősíthettem azt a hitem, hogy mondjon bárki, bármit a világ legnagyobb csodája, az ember maga, hiszen képes akkor is túllépni a gondjain, ha nincs mivel... Elegánsan, bájosan, hittel és hatalmas akarattal átgördül rajta...



....ÉS AKIK MEGTALÁLTÁK A CSODÁT (Katt, az ismerkedéshez!)





2015. augusztus 15., szombat

Geller

Mostanában - mit mostanában! Jó pár éve folyik a disputa minden szinten: vajon hol kaphatott gellert (rosszul ütött, rossz helyre pattant, rössz röppályára kerülő, rossz irányt) a Magyarországon oly nagyon várt demokratikus kapitalizmus, piacgazdaság? (Halkan jegyzem meg, magam részéről várta a fene.. ennek több oka is van, de ezt most inkább hagyjuk, mert csak összezavar)
Na, szóval!
Okos, meg ennél is okosabb történészek, filozófusok, politológusok, kommunikátorok és mindenki aki él és mozog élénken vitatja a kérdést. Merő rosszindulat csak tőlem, hogy úgy érzem, mindig a legjobban fizetettek jönnek/jöttek jól ki a vitából, valahogy mindig nekik van igazuk - a hivatalosan elfogadott álláspont szerint.
Nem ia akarnék én ebbe a vitába beleszólni, ha nem érezném a bajok ostorcsapásait a saját bőrömön is, és nem látnám a környezetem mindennapos embertelen küzdelmeit a megélhetésért, ami inkább hasonlít a hálóba került hal vergődéséhez, mint az emberhez méltó élethez...
Meg azért sem akarnék én ebbe belepletykálni, mert ki vagyok én, hogy olyan kiművelt fők eszmecseréjébe üssem az orrom, akik tudományos megalapozottsággal boncolgatják a kérdést - mind ezidáig eredményelenül...
DE! Tegnap este néztem egy filmet az ATV-n. Dokumentum film volt, nagyon színvonaslas, Ferdinánd Porsche és Ferri Porsche életéről, munkásságáról szólt. (Történetük ITT olvasható. Katt.)
Természetesen szó esett a filmben arról is, hogy Ferdinánd Porshe a szakmai siker érdekében kollaborált egy diktátorral, akit Adolf Hitlernek hívtak. Mikor erről beszélt a narrátor, elhangzott a következő mondat: "Hitler a kezdetek kezdetén munkát, kenyeret, méltóságot ígért a német népnek..." 
Ennél a mondatnál hirtelen, reflex-szerűen beindult az agyam, amit egyébként már jó ideje a konyhára, receptekre, család ellátására, a lehető legjobb túlélési megoldások, trükkök, tippek és fortélyok megtalálására kapacitáltam.
Kötelességem elmondani, gyűlölöm a fasizmust, hasonlóképpen Hitlert, akinek nevéhez a világtörténelem legkegyetlenebb korszaka kötődik. Jártam Aushwitzban, láttam a gázkamrákat, a barakokat, a sírgödröket, a halomba hordott emberi hajtömeget... Érdekes számomra a legemlékezetesebb, legszörnyűbb élményt ott, a lépcsők jelentették. A lépcsők.... Mikor néztem a közepükön lévő mélyedéseket, amit a nap mint nap fel, le vonuló halálraítéltek jártak be a betonba, szinte megelevenedett a szemem előtt az ott élő rabok hosszú sora, fel és le hurcolt reménytelensége... Ha erről hallok, mindig ez a torokszorító kép ugrik elém, s alig, alig hagy szabadulni...
Hogy miért akadtam meg reflexszerűen ennél a mondatnál? "Munkát, kenyeret, méltóságot ígért.."
Ez volt a három hívó szó, amire Hitler mögé sorakoztak milliók a XX. században - tudjuk mi lett a vége...
Ma, a XXI. században a rendszerváltó okosok azt találgatják, miért törhet előre újra a fasiszta ideológia Magyarországon - hiszen mi idehoztuk a demokráciát, a szólásszabadságot, megnyitottuk a határokat...
Igen, csak közben a néptől elvették a munkát, a kenyeret és azt, ami még ennél is fontosabb, a MÉLTÓSÁGOT!
Az elmúlt huszonöt év alatt szitokszóvá vált a politikai közéletben a populizmus, soha nem látott gőggel és undorral röppen ki a megmondó emberek szájából a minősítés: "ez amolyan PROLI" tempó...
Pedig hol van már a szadeszes Pető Iván, aki a szocializmusban felnőtt emberek sokaságát "Homo Kádárikusznak" aposztrofálta, egy a Magyar Narancsban megjelent publicisztákájában és még nagyon jópofának is érezte magát, hol van Kóka János, aki az egészségügyi megszorításokkal kapcsolatos kisemberi kétségeket lazán így rendezte le: "A békákat sem szokták megkérdezni, hogy lecsapolhuk-e a mocsarat..." - s ennek ellenére (vagy éppen ezért) Gyurcsány Ferenc "baloldali" mioniszterelnök gazdasági miniszterré választotta? Jó húzás volt. El is jutottunk az öszödi beszédig, majd a miniszterelnök lemondásáig... Pedig ő is szegény sorból, ha úgy tetszik proli sorból emelkedett fel, a miniszterelnöki bársonyszékig... Jött helyette (igaz rövid időre, Bajnai Gordon, s ígérte "Fájni fog.." Fájt is! Nagyon fájt! Négy millió embernek, a szegénységi küszöb alatt bizony nagyon! Maradtak helyettük a hajdan panelpatkányozó fideszesek...
Volt ám csodálkozás, mikor a nép, a birkanép - jobb híján - Orbán Viktorra szavazott és a két ifjúkori politikai ellenfél helycserére kényszerült...
A kétfrontos harc itt aztán meg is rekedt. A Fidesz felöl Gyurcsány az oka a nép minden nyomorának (á, nem a gátlástalan egymáskozti osztogatás és a magyar nép jobbulásának lesz@rása, á' dehogy!) - a gyurcsányisták felöli variáció: Orbán 'eci, jól mondja a Simicska! Üssétek Orbánt, hagy fájjon! Csak erről szól a politikai kommunikáció, na meg arról, hogy "minden amit teszünk jogszerű, mi már csak tudjuk, mi hozzuk a törvényeket" - a'la Fidesz.... "és a nép, a birkanép még mindig nem mozdul, nem zavarja el Orbánt a büdös prolija" - a'la gyurcsányisták. A magát baloldalnak nevező maroknyi maradék MSZP meg az ilyen, olyan liberális, kommunista formációk szóvívői azon veszekednek, hogy ki a nagyobb hülye a komcsi, vagy a libero...
A nép meg keresné a munkáját, a kenyerét és a MÉLTÓSÁGÁT!
Azt a méltóságot, amit a Kádár rendszerben lett légyen bárhol a helye, megkapott...
Hát, innen kérem a panelből ez a nagy büdös helyzet... Egyszerű, mint a faék (mondanák a nagyeszű megmondó "balosok"). És milyen igaz: valóban az!
Minek erre 4,4 milliárdot kifizetni a Nézőpont Intézetnek, ahelyett, hogy szakmunkásképzésre költenének, ugyanis 25 év elegendő volt ahhoz, hogy kiöregedjenek, kihaljanak a jó kezű, nagy tudású villany-, és gázszerelők, szerszámkészítők, agrár szakemberek, a teherautó sofőrök, a képzett ápolónők, a védőnők... Hiányzik a mindennapi életünkből egy teljes szakmunkás generáció, a huszonéves fiataljaink nagytöbbsége megy a lecsóba, vagy befullad a külhoni pizzafutárkodásba, takarításba, bébyszitterkedésbe...
A rendszerváltás, mint olyan, innen alulnézetből, bizony gellert kapott...
...s a magam részérők inkább kapnám vissza (hibái ellenére is) a Kádár rendszertől kapott munkát, kenyeret, de legfőképpen azt az öntudatot, amivel feljebb emelkedhettünk, sokan százan, ezeren....
Fel egészen egy emberi, méltó életig...
Lehet ezt nosztalgiának, demagógiának, ostoba locsogásnak nevezni, de az én fejemben még mindig ott motoszkál az a mondat: "Munkát, kenyeret, méltóságot..." - nem szeretném, nagyon nem, ha ezt egy olyan diktátor ígérné újra a fiataljainknak, aki eszmeiségében hasonlít Hitlerhez.
Viszont nagyon, de nagyon szeretném, ha valaki más okosabb, empatikusabb, nemcsak a szerzésért, a szerzésnek, gazdagodásnak élő ember ígérné a magyarságnak ugyan ezt...
Vajon meddig reménykedhetünk még??????? Mert bizony már nemcsak a levegő forró a nyári napmelegtől, ég már a talpunk alatt a talaj is...
Orsazágunk háza éjjel:



Országunk háza, nappal - madártávlatból:





Az írás ITT is olvasható: (katt)

2015. augusztus 10., hétfő

Sziget Fesztivál, hurrá! (?)




" ...Sziget Fesztivál? Miért is ne, végül is
Joe Cocker is éppen olyan konszolidált öregemberré vált a woodstocki belépője után, akár csak mi... DE! Ő azért híresebb és gazdagabb lett nálunk.. Lehet, hogy fesztiváloznunk kellett volna? ..vagy inkább Joe Cockernek születnünk?"
 




 Végre elérkezett az az idő (amit mi tagadás én nem vártam annyira mint az ifjúság) elkezdődik az immár évtizedek óte tartó SZIGET FESZTIVÁL! Hagyományos helyszíne az óbudai Hajógyári sziget. Európa egyik legnagyszabásúbb fesztiváljának tartják. Sokan az 1969-es legendás amerikai woodstocki fesztivál "jogutódjának" is. Mi tagadás hajdanában danában én is rajongtam a három SZ-t "szabadság, szerelem, szex" - megtestesítő woodstocki fesztivál kultuszáért. No meg az ott fellépő, ma már legendássá vált fantasztikus zenészekért Joe Cockerért, Carlos Santanáért, Jenis Joplinért.... Hja, kérem, akkor még huszonéves voltam, szép, ifjú, bohó és nagyon szerelmes a vadi új férjembe... De szép is volt! A mi kedvencük Joe Cocker volt:


De szégyen ide, szégyen oda, ma már azért nem rajongok annyira a Sziget Fesztiválért! Na, nemcsak a nyugdíjas korom miatt, húsz évvel ezelőtt sem nagyon bírtam, amikor munkába menet, jövet a HÉV-en a nyakamba ültek, menetközben megállásra csöngették a szerelvényt s a tömegtől levegőt sem lehetett kapni.. Az se nagyon tetszett, hogy a vége felé félig ájult ifjú emberek hevertek a megállókban szanaszét... De hát, elnéztem, mert mi is voltunk fiatalok, és bizony előfordult, hogy beájultunk egy-egy házibulin!
Mikor már a fiam is belenőtt a "szigetlakó" korba, akkor se nagyon rajongtam érte, mert a belépő árát nekem kellett kipengetni...
DE! ..amikor már a saját pénzéből fizette a hetijegyet és az egész baráti társasága lázban égett a lehetőségtől - én is megbarátkoztam a fesztivállal, egészen komolyan!
Kiordibálták, kimulatták magukat belekóstolgattak jóba, rosszba egyaránt, kicsit viseltesen, tépetten érkeztek haza... de aztán ment megint minden a régi kerékvágásban tanulás, munka, szép tiszta szerelem... Mi ebben a rossz? Végül is Joe Cocker is egészen konszolidált öregúrrá változott:
Hallga csak:


Az első szigetlakó már tegnap megérkezett, le is pihent rögvest, rezsi takarékos kis sátracskájában:



Azért nincs ezzel semmi baj gyerekek! Érezzétek jól magatokat és egymást - mi meg majd csak kibírjuk valahogy, eddig is túléltük! (széles mosolyt küldök nektek)

NOSZA!
Csapjatok bele a lecsóba, hiszen fesztivál van a Hajógyári szigeten, vagy mi..
Hajrá, haqy szóljon! (lesz ott más is, ha Jenifer Lopezt nélkülöznötök is kell!)


A poszt itt is olvasható: (katt a linkre)

http://paff.nolblog.hu/archives/2015/08/10/Sziget_Fesztival_hurra/